Pünkösdi bérmálás Kalocsán

A kalocsai Főszékesegyházban 2019. június 9-én, pünkösdvasárnap ünnepi szentmise keretében szolgáltatta ki a bérmálás szentségét közel hetven fiatalnak Dr. Bábel Balázs érsek.

Manapság sokat beszélnek arról, hogy őriznünk kell a keresztény értékeket.” – kezdete ünnepi homíliáját. Nem marad el szinte egyetlen ünnepi megemlékezésből sem ez a felszólítás. Arra azonban nem szoktak kitérni, hogy melyek ezek a keresztény értékek? Gondolhatunk épületekre, népszokásokra, társadalmi berendezkedésre, de az értékrend, melyet őrzünk ennél több. Ez az érték kezdetben lelki eredetű volt csupán. Krisztusi lelkületű emberek hozták létre. A keresztény értékek őrzésénél a keresztény embertípust kell őrizni.

Az érsek elmesélte, hogy készülete során elővette az 1970-es években kiadott értelmező szótárt, és megnézte a lélek címszót. Azt állapítja meg, hogy vallási tanítás, amely az ember személyiségének hordozója, de képzelt dolog, mert csak anyag van. A lélek csak az idegrendszer működésének a következménye. Abban a világrendben, ahol nem volt lélek csak anyag, hogyan lehetett elvárni, hogy őrizzen valami szellemiséget. Mi pedig a többi világvallással együtt valljuk, hogy az embernek van lelke születésétől fogva, ami képesíti őt arra, hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse, amíg el nem torzítja a lelkiismeretét. A lélekről csak lassan alakult ki az emberek ismerete. A bölcs gondolkodók, mint Szent Ágoston, aki az emberi lélek megnyilvánulásait, szinte minden rezdülésében rögzítette, közelebb vitt minket annak alaposabb megismeréséhez. Az újkor tudományossága, már a tudatalatti világára irányította a figyelmet, s több még újabb tudományos eredmény is született a lélekkel kapcsolatban.

Mi hisszük, hogy van lelkünk, s a lelkünk érintkezik a lelki világ forrásával, az Istennel. Az Isten három személyben összpontosul, s ebben a hármas egységben ott van a Szentlélek Úristen, aki öröktől fogva az Atyának és a Fiúnak az életre kelt szeretet személyisége, s ez a Lélek végigkíséri a mi üdvtörténetünket a teremtéstől a prófétákon át, de leginkább Jézus Krisztus személyében, aki a Szentlélektől fogantatott, akire nyilvánosan rászáll a Szentlélek emberi természetére a Jordán folyóban, s aki ránk hagyja a Szentlelket. Elküldi az Atyától és itt marad, és „berobban” a világba, aminek kiinduló pontja a pünkösd ünnepe.

A Szentlélek megteremti az Egyház közösségét, s az Egyház azóta is él, bár annyi üldözésnek, emberi gyarlóságnak ki volt téve. Ha puszta emberi alakulat lenne az Egyház, akkor a pártok sorsára jutna. Az elmúlt harminc évben annyi sok párt került elő, s tűnt el a semmibe. Az Egyházat a Szentlélek oltalmazza és segíti, hogy Jézusnak ne csak a tanítását, hanem a személyiségét is el akarjuk sajátítani. A Szentlélek megtanít benneteket az igazságra, amelynek önmagát is nevezi. Az igazság nem természettudományos igazság, még csak nem is jogi igazság, hanem isteni igazság, mely Jézus Krisztus személyében belépett ebbe a világba. A Szentlélek azt akarja, hogy egyre jobban megvalósítsuk Jézus tanítását és életformáját. Ez a Szentlélek munkája a világ végezetéig. Ezt mindenkivel újra kell kezdeni.

A biológiai adottságainkért nem kell, és nem is tudunk semmit tenni. Adottság, mely a mi akaratunktól teljesen független. Nem így van ez a szellemi és lelki életünkkel. Nyilván a képességeket Istentől kapjuk, de már hogyan használjuk fel, az rajtunk múlik. Ezért kell minden nemzedéket külön tanítani. Ezért kell újra és újra elkezdeni a tanulást, és azt folytatni is az életünk végéig. A világban való eligazodáshoz állandó tanuláshoz van szükség, különösen igaz ez a lelki életünkre. A bérmálás ezért sajátos és fontos fordulópont. Tudatos elköteleződés Krisztus és az ő Egyháza mellett.

A főpásztor megemlékezett Nikodémusról, aki idős korában kereste fel Jézust. Jól képzett ószövetségi tanításon nevelődött ember volt, aki megkérdezte Jézustól, hogy milyen újdonság van az ő tanításában. Újjá kell születni. Vízből és Szentlélekből újra kell születni. Az ember hamar meg tud öregedni lélekben. Ezért írta Arany János 33 évesen: „Hová lettél, hová levél lelkem ifjúsága?” Az öregedés nem a kor miatt következik be, hanem a bűnök miatt. Szent Ágoston ismerte fel: Megöregíti az embert a bűn, de megifjítja a kegyelem.” Ezért van, hogy sok idős emberrel jó együtt lenni. Betegek, erőtlenek, de mégis fiatalok lélekben, akikkel jó együtt lenni. De vannak fiatalok, akik életuntakká válnak, keresik azokat a megoldásokat, melyek szükségszerűen a bűn zsákutcájába vezetnek.

Ma a bűntelenség korát éljük. Mindenki bűntelennek tartja magát. Az egyik komoly bűn a közömbösség. Egy plébános számolt be arról, hogy elsőáldozásra nem mentek el a gyermek szülei, elküldték a nagymamát, aki megkérdezte a plébánost, hogy mikorra jöhet a gyerekért, meddig tart a ceremónia.

Az érsek kijelentette, hogy a mai fiatalság azért olyan, amilyen, mert olyanok az öregek is. A közömbösség, a hűtlenség, a bűnös életforma megbélyegzi korunk társadalmát. Ezért kell a Szentlélek ereje, mert nem hagy ebben az állapotban. A Szentlélek által megkapjuk a bűnbánatot, s lehet újra kezdeni idős és ifjú korban egyaránt, s őrizni is lehet a lélek fiatalságát. Nem lehet abbahagyni a lélegzést, nem lehet abbahagyni a Lélek hívását sem. Kérni kell, hogy újítson meg minket!

Kérni kell az ősi zsoltár szavával: „Áraszd ki Lelkedet és minden életre kél, és megújítod a föld színét!”

 

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf