TARTALOM:

1.) Psalterium cum canticis. (Középkori zsoltároskönyv)

2.) Satipatthana Sutta. (Buddhista meditációs könyv páli nyelven, szingaléz karakterekkel)

3.) Konrad von Megenberg: Buch der Natur

4.) Tycho Brahe: Astronomiae instauratae mechanica

KÉZIRATGYŰJTEMÉNYÜNKBŐL:
1.) Psalterium cum canticis. (Középkori zsoltároskönyv)
Prága (?)- Krumlov (?), Lat.
1440 körül. 90 ff. 34,3x23,7 cm.

A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár könyvfestészeti szempontból legkiemelkedőbb darabja egy kis psalterium.
A kódex liturgikus használatra készült. Szövege gótikus könyvírású. Legfőbb értéke iniciáléinak, lapszéldíszeinek magas művészi színvonalában és ábrázolásainak tartalmában áll. A zsoltároskönyvet számos festett-aranyozott alakos és ornamentális vörös-kék tollrajzos, vörös és kék iniciálé, szövegközti betű, paragrafus-jel díszíti. Az emberalakok finom arcvonásai, kecses mozdulatai, öltözetei drapériájának lágy modellálása, az ornamentika motívumkincse; a kanyargó arannyal rajzolt lapszéldísz, valamint a festett akantuszindák a közeikbe helyezett virágfejekkel és állatalakokkal a cseh kódexfestészet 1430 utáni emlékeivel rokoníthatók.
A kódex iniciáléi, az egy zsoltározó Dávidot ábrázoló kezdőbetűtől eltekintve alig sorolhatók a zsoltárillusztrációk körébe. A 26. zsoltárhoz például a Salvator mundi (A világ Megváltója), a 68.-hoz a Fájdalmas Krisztus, a 97.-hez a Gyermekét tartó Mária félalakja, a 109.-hez pedig Vera ikon (Krisztus hiteles arcmása) került. A képek egyfelől Mária anyaságát, Krisztus emberi és isteni természetét, a megváltással kapcsolatos áldozatvállalását domborítják ki, másrészt hangsúlyos az eucharisztikus témák jelentése, végül pedig szembetűnő a 15. század első fele katolikus egyház által leginkább propagált kultuszképeinek jelenléte. Ezek a témák a husziták tanaira adott válaszképpen kerülhettek a kódexbe. Mégpedig a husziták térnyerésének csökkenése, és a katolikus irányzat újbóli előtérbe kerülése idején, az ideológia és művészeti központok valamelyikében, Prágában vagy Krumlovban.
A zsoltároskönyv ismeretlen megrendelője abban az egyházi személyben keresendő, aki a Fájdalmas Krisztus közelében térdel. Datálását elsősorban a Hanuš z Kolovrat (a prágai Szent Vitus székesegyház későbbi prépostja, jelentős műgyűjtő) számára 1438-ban készített Psalteriummal kimutatható szoros stiláris és ikonográfiai kapcsolata helyezi biztos alapokra.

Wehli Tünde

(Irodalom: Wehli Tünde: A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár cseh psalteriumának illusztrációi. In: Kalocsa történetéből. Kalocsa, 2000.  97-108. p.)

A zsoltároskönyvről CD kiadvány is készült (Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár - Studiolum, 2005.), amely megvásárolható, megrendelhető könyvtárunkban, ára: 2.000.- Ft. A CD-n a középkori kódex teljes képi anyaga mellett a zsoltárok latin szövegét, valamint magyar, angol, német és spanyol fordítását is megtalálja az Olvasó.

A PSALTERIUM KÉPANYAGÁNAK MEGTEKINTÉSE

(vissza a lap elejére)

2.) Satipatthana Sutta. (Buddhista meditációs könyv páli nyelven, szingaléz karakterekkel)
17 db pálmalevélre írott 16. századi kézirat. Származási helye Sri-Lanka.
A kiválasztás oka: Magyarországon, de még Európában is ritka kézirat, a dokumentum anyaga igen különleges és nagyon sérülékeny. Digitalizálása igen sürgető, hisz a további kutatásokat, csak a digitalizált dokumentum teszi lehetővé.
(Irodalom: Páli töredékek Satipatthana Sutta.- Kalocsa, 1997. 122 p. )

A PÁLMALEVELEK KÉPANYAGÁNAK MEGTEKINTÉSE

(vissza a lap elejére)

ŐSNYOMTATVÁNYGYŰJTEMÉNYÜNKBŐL:
3.) Konrad von Megenberg: Buch der Natur.
Augsburg: Bämler, Johann, an Montag vor aller heiligen Tag [30. Oct.]
[14]75.- 292 ff.;
Megjegyzés: H *4041. Pr 1613. BMC II 333. CIH 2013. Pellechet 3048.
Mead 993. Stillwell C759. Schreiber 3778. Goff C-842.
Ez az első német nyelvű természetrajzi munka, a természet furcsaságairól sok babonás nézetet és csodás képtelenséget terjesztett.
A kiválasztás oka: Magyarországon egyetlen példányban Kalocsán található! A kalocsai példány a mű első, 1475-ös kiadása. Kiállítása igen dekoratív, számos színezett fametszetes illusztrációt tartalmaz.

A "BUCH DER NATUR" KÉPANYAGÁNAK MEGTEKINTÉSE

(vissza a lap elejére)

ANTIKVAGYŰJTEMÉNYÜNKBŐL:
4.) Tycho Brahe: Astronomiae instauratae mechanica. Wandesburgi, 1598. 84 p.
Tycho művéből eredetileg összesen 300 példány készült, könyvárusi forgalomba nem került, csupán korabeli hírességek, valamint barátai és ellenfelei kaptak belőle. A papírt saját papírmalmában gyártották, és a saját nyomdájában nyomtatták a művet Hven szigetén.
A kiválasztás oka: Jelenleg a világon csak 13 példányát tartják számon. Ezek közül a kalocsai példány érdekessége, hogy a belső címlap Tycho-képe egy évvel későbbi keltezésű, mint a könyv kiadási éve.

1597. júniusában egy különös menet vonult be Koppenhágába. Elöl, díszes hintóban, a robusztus, nagy bajuszú dán nemes úr, TYCHO de BRAHE, a dán királyok csillagásza, és - amint ő maga büszkén vallotta magáról - ,,a csillagászok királya". Mögötte munkatársainak, segédeinek és szolgainak serege - köztük az udvari mulattatója! -, végül az alkatrészeikre szétszedett, fémből és fából finoman megmunkált, akkoriban a világon egyedülálló csillagaszati műszereket szállító hatalmas társzekerek zárták a sort.
Tycho Brahe, egy előkelő skandináviai család gyermeke 1546. december 14-én látta meg a napvilágot. Életútját, tudományos célkitűzéseit két csillagászati esemény határozta meg. Tizennégy évesen megfigyelt egy napfogyatkozást, és elámult azon, hogy ezt a jelenséget a kalendáriumok mar évekkel előre ,,megjósolták”. Néhány év múlva viszont arra figyelt fel, hogy egy égi jelenséget - a Jupiter és a Szaturnusz bolygók látszólagos égi együttállását - a csillagászati táblázatok csak pontatlanul, hibásan tüntették fel. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a pontos számításokhoz gondosan, megbízhatóan meg kell mérni az égitestek helyzetét és mozgását.
Tycho Brahe, azért utazott a fővárosba, hogy még egyszer megkísérelje kialkudni az új uralkodótól a véleménye szerint őt megillető tetemes javadalmakat és jövedelmeket. Maga sem fűzött azonban sok reményt a megbeszéléshez, ezért is szerelte le a Hven-szigeten (ma: Van-sz.) álló csillagvizsgálójának berendezéseit. Nemsokára mar Hannoverben időzött (majd innen is tovább menve, végül Prágában telepedett le), és itt adta ki nevezetes - gazdagon illusztrált - könyvet, az Astronomiae instauratae mechanica-t, amelybe részletesen leírta csillagvizsgálójának eszközeit.
A látványos művet szétküldte az akkori Európa minden jelentősebb uralkodójának, államférfiának, tudósának és főpapjának, a hagyomány szerint azért, hogy lássa mindenki, milyen nagy tudóst és mekkora értéket veszített vele szűkmarkúsága miatt VI. Keresztély dán király. A tudománytörténet ma is nagyra értékeli Tycho könyvét, mint a modern értelemben vett első műszertani kézikönyvet, amely egyúttal részletes felvilágosítást ad a reneszánsz megújuló csillagászatának eszközeiről, azok szerkezetéről és használatáról.
Tycho Brahe az európai tudomány két korszakának határán élt. Születése előtt alig három esztendővel jelent meg Kopernikusz műve a Nap-központú világképről, kortársa volt Galileinek, és élete utolsó évében együtt dolgozott Keplerrel. Szeme előtt tágult ki a világ: hajók indultak addig ismeretlen tengereken, idegen földrészek felé. A világról alkotott elképzelések forradalmian átalakultak. Brahe nem volt ,,forradalmár alkat" - élete végéig nem tudta elfogadni Kopernikusz Nap-központú rendszerét -, mégis tevékenyen és hatékonyan hozzájárult a régi világkép lerombolásához, és (pontos csillagászati mérései révén) hozzá segítette Keplert a bolygók keringési törvényeinek felisméréséhez.
A mérhető világ kutatója Brahe további tevékenységének egyik legfőbb célkitűzése az volt, hogy a korábban használt mérőeszközöknél pontosabb, tökéletesebb műszereket tervezzen és építsen, és ezekkel kiigazítsa a régebbi (részben még az ókori csillagászoktól örökölt) mérések hibáit. A csillagászati mérés lényegében ívek, szögek meghatározásából állt: az égitestek egymáshoz, ill. a látóhatárhoz és az észak-dél vonalhoz viszonyított helyzetének meghatározásával állapították meg az éggömbön elfoglalt helyüket. Brahe arra törekedett, hogy mennél tökeletesebb, mennél nagyobb, tehát nagyon finom szögbeosztású mérőeszközöket készítsen, és ezekkel minden korábbinál pontosabban rögzítse az égitestek látszó helyzetét. Méréseivel nem csak a régebbi észlelések adatait javította, hanem ismeretlen jelenségeket is kimutatott.
Éppen az elődeit felülmúló pontos méréseivel ejtett csorbát az akkor meg általánosan elfogadott arisztotelészi világképen. Az arisztoteliánusok nézete szerint a földi világ és mindaz, ami a Hold ,,alatt" van, változó, romlandó és múlékony. A Hold ,,feletti" világ, a csillagok éteri birodalma viszont tökéletes, változatlan és örök. 1572-ben azonban egy addig nem látott új csillag tűnt fel, amely két évig ragyogott, majd egyre halványodva eltűnt. Brahe pontos mérései megmutattak, hogy az új csillag - ma szupernovának nevezzük - a csillagok közé tartozik, tehát ezek világa sem változatlan, ott is van keletkezes és elmúlás.
Észlelései, nagyszerű mérései nem csak a kor tudományos köreiben keltettek feltűnést. 1576-ban II. Frigyes, Dánia és Norvégia királya neki adta a dán partok közelében fekvő kis Hven-szigetet, annak minden jövedelmével együtt, hogy ott egy nagyszabású csillagvizsgálót létesítsen. Tycho de Brahe itt építette fel az első, modern értelemben vett csillagászati obszervatóriumot.
A Hven-szigeten használt eszközök szerkezetet, elvet Brahe nem titkolta mások előtt. Szívesen látott vendégül - gyakran munkatársként is - más tudósokat, de ellátogattak hozzá a kor előkelőségei is. Összefoglaló ismertetést azonban a csillagászati berendezéseiről csak akkor állított össze, amikor - az új uralkodóval összekülönbözve - végleg elhagyta obszervatóriumát, sőt szülőföldjét is. 1598-ban adta ki, mintegy 30 fametszetű, színezett egész oldalas ábrával illusztrált könyvét, a ,,megújított csillagászat eszközei"-ről. Ezek közül 21 műszerének képét és leírását közli ebben a könyvében.
Tycho Brahe rövid idő alatt egy különös palotát építtetett fel Hven szigeten (ő maga költőien ,,Vénusz szigeté"-nek mondta), amelyet ,,Uraniborg"-nak, Uránia várának nevezett. A kastélyban dolgozószobák, hatalmas díszterem - a gyakori nagy lakomák számára - és vendégszobákon kívül egy kémiai laboratórium (álkémiai kísérleteihez) is helyet kapott. Nyomdaműhelyt is berendezett, hogy saját maga nyomtathassa ki munkait.
Az első „modern műszertani könyv" több mint egy évszázadra irányt és példát adott a csillagászati eszközök tervezői és készítői számára.
Amikor Brahe végleg elhagyta Dániát, először a Hamburg melletti Wandsbeckben, barátjának, Heinrich Rantzow grófnak - Holstein tartomány kormányzójának - kastélyában telepedett le. Itt kezdte összeállítani a műszer-leírását.
1598 elején Wandsbeckbe hívta a hamburgi Philipp de Ohr nyomdászt, aki Brahe saját nyomdai felszerelésével - amelyet Hven-szigetről magával hozott - készítette el az ,,Astronomiae instauratae mechanica" első kiadását. A munka ajánlása II. Rudolf német-római császárnak (és magyar királynak) szól, 1598. december 31. keltezéssel.
A munkából talán 100 példányt nyomtattak ki 1598-ban.
1602-ben Nürnbergen, nagyobb példányszámban újra nyomtattak, szinte teljesen változatlanul.
Az első kiadás címlapja elé Tycho de Brahe színes mellképe került, de a jelenleg ismert példányoknak csak egy részében található ez a portré. Amikor 1901-ben nemzetközi ünnepség keretében megemlékeztek a nagy dán tudós halálának 300. évfordulójáról, jegyzékbe vettek, hogy a világ könyvtáraiban hol őriznek eredeti példányokat. Ekkor mar csak 16 helyről volt a bibliográfusoknak tudomásuk, köztük a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár példányáról. Jelenleg kb. 35 első kiadást és nürnbergi utánnyomást tartanak számon szerte a világon. A Kalocsán őrzött műnek azonban van még egy érdekessége. Négy olyan példányt ismernek, amelyekben nem a közismert, sokszor reprodukált 1586. évi kép nyomata található, hanem egy másfelé, másutt nem közölt mellkép, amelyen az ismeretlen művész az 52 éves Tycho Brahet örökítette meg. E ritkább "külön képet" tartalmazó kötetek közé tartozik a kalocsai példány is, amely ily módon kétszeresen bibliográfiai csemegének számit.
Tycho de Brahe munkája voltaképpen az általa tervezett és elkészített, rendszeresen használt csilla­gászati eszközök bemutatása. Ez a ,,galéria" azonban áttekinti a 16. sz. végéig alkalmazott csillagászati műszerek típusait. Már az ókori és középkori tudósok is alkalmanként leírták, ábrázolták mérőeszközeiket, de rendszerint csak mintegy mellékesen, tudományuk segédeszközeként. Gyakran a leírások is egészen felületesek, sőt néha kétséges, hogy egyáltalában elkészült-e a bemutatott műszer, vagy csupán ,,íróasztal mellett” gondolták azt ki. (Csupán egyes, bonyolultabb műszerekről írtak önálló munkákat.) Tycho Brahe műve jóformán az első, amely szinte szabatosan, alkalmazásuk és típusuk szerint csoportosítva mutatja be a mérőeszközeit, felsorolva azoknak alkatrészeit és kezelésük módját.

Bartha Lajos
ARMILLA Csillagászattörténeti kutatócsoport

A DOKUMENTUM KÉPANYAGÁNAK MEGTEKINTÉSE

(vissza a lap elejére)

© Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, 2004.