Egyházmegyei karitász találkozó és iskolamegáldás Sükösdön

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében, Sükösdön tartotta évi rendes találkozóját az egyházmegyei karitász 2019. november 16-án. Erre az ünnepre esett a helyi katolikus iskola épületének felújítás utáni megáldása is. Az ünnepi szentmisét Dr. Bábel Balázs érsek vezette a Mindenszentek tiszteletére szentelt templomban. A főpásztor gondolatait a nap ünneplésének aktualitásaival indította. Elmondta, hogy az egyházmegye számára kettősen is jelentős a találkozó egyrészt a karitász szervezet vezetői, önkéntesei találkoznak, s osztják meg örömeiket és terveiket, másrészt a felújított Magyarok Nagyasszonya Katolikus Általános Iskola épületének megáldása is örömet jelent mindenki számára. Elmélkedésében a főpásztor november hónapjának szentjeit kötötte össze a nap ünnepeivel. Szent Márton, aki a koldusnak adta köpenyének felét kifejezve ezzel együttérzését, tanít az együttérzésre. A nap szentje Skóciai Szent Margit, aki Mecseknádasdon született, Szent István király unokája volt, s a szegények pártfogója erősít bennünket abban, hogy hűek legyünk a szeretet szolgálatának hagyományaihoz. Néhány nap múlva pedig megüljük Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét, aki szintén a szegények példamutató segítőjeként tündököl a karitásszal foglalkozó keresztény segítők előtt. Az érsek prédikációjában felhasználta a genius loci jelentőségét is: a sükösdi templomban látható Prokop Péter pap festő nagy falfestménye az utolsó ítéletről, mely a legismertebb műve 1950-ből. A képen a jézusi szavak megvalósulását festi meg, akiket beinvitál a mennyek országába, mert teljesítették az irgalmasság cselekedeteit. Őket a jobb oldalra festette Péter atya, míg azokat, akik a világ divatjával voltak elfoglalva, s a kárhozatra kerültek a bal oldalra. Beszéde következő részében a szegénység fogalmáról elmélkedett a szónok. A szegényekhez forduló Jézus vállalta is a szegénységet, számukra az üdvösséget hirdette meg. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a szegénység nem szociológiai kategória, hanem azokat, akik nyitott szívűek Istenre, s nem azt gondolják, hogy mindenük megvan. Jézus életformája nyilvános működése alatt az egyik napról a másik napról élés volt ugyan, de ennek volt teológiai értelme is. Szent Pál írja, hogy Jézus az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, hogy ahhoz feltétlenül ragaszkodjék. A mai ember ezt így fordítaná le, hogy egy nagy befolyásos ember gyermeke nem akarja élni a társadalmilag magas életszínvonalat, hanem egyszerű életet fog élni a szegények között. Jézus kiüresítette magát, és vállalta az emberi élet esendőségét. Így adott példát, hiszen nem csak tanította, hanem körüljárt jót cselekedve. A főpap gyakorlati szempontokkal is segítette hallgatóit. Első feladatul adta, hogy a szeretet szolgálatában nem szabad számon tartani a jó tetteket. Jó érzés az, amikor korábbi jó cselekedetünkre, segítésünkre felhívják a figyelmünket, visszaemlékeznek úgy, hogy nem is emlékszünk már arra. A mai világ nagy táblákon hirdeti, hogy ki mennyi adományt adott, de az evangélium szelleme nem ez. A középkori ember úgy épített, dolgozott, hogy nem tartotta számon, nem írta ki a nevét, mert tudta jól, hogy Isten látja azokat. A tettekben azonban nem lehetünk esztelenek sem. Az ősegyház már tanította, hogy „izzadjon meg a kezedben az alamizsna”. Ez azt jelenti, hogy keressük meg az igazi rászorulókat, és szegényeket és nekik nyújtsunk hathatós segítséget.

Az érsek az iskola megáldásáról is megemlékezett. Az iskola nem a tudást akarja csak átadni. A nagyon okos emberek sokszor nagy gonoszságokra is képesek. Nem elég az értelem a világ működéséhez és jobbá levéséhez. Az embert kell nevelni egészében. Az érsek elmesélte, hogy Kecskemétre járt a piarista atyákhoz iskolába. Megemlékezett egyik idős atyáról, aki kiváló példa volt a nevelésben, és munkálkodásban: Révai József atya. Reggel elsöpörte a járdát a rendház előtt, majd gyóntatott és misézett, délelőtt a gazdasági udvarban munkálkodott, majd ebéd után a maradékot elvitte a szegényekhez, délután pedig a kórház orvosainak tanított latint és görögöt, este pedig imával lezárta a napját. Még a város párttitkára is azt mondta róla, hogy ilyen emberekkel lehetne megvalósítani a kommunizmust, aki ennyire másokért él és dolgozik. Persze hit nélkül hűen ezt az életformát nem lehet megélni.

A szentmise után a karitász találkozó sokrétű előadásai egész nap folytatódtak. Cselik Beatrix egyházmegyei karitász igazgató beszámolt az egyházmegyei szolgálat életéről, és üdvözölte az év folyamán számos helyen megalakult egyházközségi csoportokat. A találkozón résztvevő karitász csoportok bemutatkoztak, s beszámoltak működésükről, majd a fehér asztal mellett kötetlen beszélgetésben osztották meg egymással a jó gyakorlatokat. Miután az országban e megyében a legmagasabb a kisnyugdíjasok száma, a karitász komoly kihívással néz szembe a jövőben.

A Magyarok Nagyasszonya Katolikus Általános Iskola felújított épületének megáldása a szentmise után történt meg. Az intézmény a Magyar Kormány támogatásával, valamint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye jelentős hozzájárulásával 135 millió Ft-ból újulhatott meg. Az iskola teljes épületének szigetelése, a tető cseréje, a födém hőszigetelése is megvalósult, valamint a tetőtérben kiépítésre került könyvtár, valamint iskolakápolna. A felújított intézmény tanulói Mihálovics Ferenc igazgató köszöntése után kiváló műsort adtak, az ünnep tiszteletére, majd Bábel Balázs érsek megáldotta az intézményt. Az iskola ezzel hathatósabban tudja betölteni a jövő nemzedék keresztény szellemben történő nevelésének küldetését.

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf