303 másodperc – ennyi a hossza annak a hanganyagnak, amit a Sükösdi Danubia Tamburazenekar a bajai Csillagvirág Énekegyüttessel ad elő a Hagyományok Háza gondozásában megjelent országos Táncház-Népzene 2024. CD-n.
303 másodpercnyi önfeledt muzsika a sükösdi cigány népzene kincsestárából, Sárosi Bálint 1967-es gyűjtéséből, ami órákra és napokra jókedvre deríti azokat a bácskaiakat, akik nyomon követik a patinás és gazdag hazai folkról közélet alakulását.
Innen, ebből a kitépett szívnél csak alig nagyobb térségből ugyanis utoljára 16 évvel ezelőtt szerepelt zenekar az ikonikus intézmény rangos éves összeállításában, ami már önmagában, alanyi jogon is elismerésre méltó fegyvertény.
Akik azonban közelebbről ismerik a zenekar mindennapjait, tudják: a siker megérdemelten jött, de nem könnyen és nem gyorsan.
A kimagasló eredményekben ugyanis mérhetetlen mennyiségű munka, szorgalom érhető tetten, nem beszélve a megkérdőjelezhetetlen tehetségről, amely az elmúlt években a Sükösdi Magyarok Nagyasszonya Katolikus Általános Iskolában kapott teret és időt ahhoz, hogy szárba szökkenjen.
A Sükösdi Danubia Tamburzenekar ugyanis ebben az iskolában alakult meg 2016-ban; nyolc fiatal fiúval, nyolc megilletődött, de vagány sráccal, igazgatói munkám egyik legszebb és legemlékezetesebb epizódjaként.
Intézményünk már akkor is a bajai Danubia Alapfokú Művészeti Iskola kiemelt partnere volt, ennek köszönhetően ma is három néptánc- és három tamburacsoport működik az iskolában. A diákoknak nem kell beutazniuk Bajára, a szakemberek gyakorlatilag házhoz jönnek – rengeteg időt spórolunk meg, amit tanításra, tanulásra fordíthatunk.
De nemcsak az idő hatékony menedzselésében, hanem az elhivatott művészeti nevelésben is hiszünk.
Mert tudjuk, hogy elengedhetetlen a személyiség fejlődésében; a kapott és szerzett készségek kiteljesítésében; az egészséges lelkület kialakulásában – a népzene és a néptánc olyan dolgok elsajátítására sarkall mindenkit, amelyek egyszerre gazdagítják a szellemet és a lelket, egyszerre adnak gyökeret és szabadságot.
Annak idején ezzel az attitűddel vágtunk bele a munkába, és azt már a legelején tudtuk, hogy tehetséges palántáink vannak, akik rendszeres és következetes munka révén sokra vihetik.
Nem tévedtünk.
Tamburásaink ugyanis nemsokára megnyerték Kalocsán a Chirikij – cigány tehetségkutató verseny csoportos zenei kategóriáját, és még abban az évben megkapták a Chirikij-díjat is.
A verseny után a zenekar már a Budai Fonó Zeneházban adott koncertet és tartott táncházat. A banda Mohácson, a Schneider Lajos népdal és népzenei tehetségkutató versenyen kiemelt arany minősítést szerzett, Pécsen a II. Országos Cigány Népdal és Népzenei Versenyen megnyerte a zenekar kategóriát, aminek a fiúk azt is köszönhették, hogy Kiskunmajsán, a Nemzetközi Cigány Dal Napja rendezvényen példaképeikkel együtt zenélhettek a színpadon.
Itt találkoztunk a Duna Tv szerkesztőivel, akik később a P'amende című műsorban tartalmas és megindító kisfilmet forgattak a zenekarról és az iskolánkról „Ahol teremnek a tamburások” címmel.
Tamburaprímásunk, Lakatos Jonatán szólóban is gyűjti a díjakat: a versenyeken legtöbbször népdal kategóriában is indul, ahol gitárjával kíséri magát, és nyeri sorra az aranyos elismeréseket és a különdíjakat.
Egy ilyen városi énekverseny után keresett meg Lex Orsolya tanárnő azzal a felvetéssel, hogy mit szólnék, ha Jonatán kísérné gitárral az ő énekes lányait? A válasz persze igen volt, és így el is kezdődött az új, gyümölcsöző és termékeny együttműködés, amit a közösen elért versenyeredmények éppúgy igazolnak, mint az a történetszál, hogy együtt pályáztuk meg az országos Táncház-Népzene album szereplési lehetőségét.
A szándék után nem sokkal Orsi szerkesztésében a demó is elkészült, amit országosan ismert és elismert szakemberek hallgattak meg, hogy kevesek egyikeként beválogassák a CD, felvételre érdemes hanganyagai közé.
Ezek után jött a budapesti stúdiófelvétel, és a jelenet, amit nehéz felejteni.
A gyerekek izgatottan, már-már izgágán vonultak be az épületbe, mi picit lemaradva, mögöttük. A házigazdák kedvesen fogadtak, a hangmérnök viszont egyszerre vizslatta értetlenkedve a környéket és kérdezett bennünket, hogy no, hol van a zenekar? Mondtam neki, hogy mind a öt zenész itt van előttem! A felvételvezető elcsodálkozott, mert a demó meghallgatása után biztos volt benne, hogy felnőttek muzsikálnak a felvételen...
A zenekart kezdetektől fogva Nébl Zsolt tanítja. Zsolti bácsi tamburás zenész múltja, élettapasztalata nagyban segíti a fiúkat a tanulásban, a rendszerszintű gondolkodásban, a zene át- és megélésében.
És ezt látja és tapasztalja a közönség is: egyre több a fellépés, a koncert, a falunapok és a fesztiválok – a fiúk olyan minőséget képviselnek, amelyre régóta nem volt példa a szűkebb pátriánkban.
Mindez Nébl Zsolt munkájának és szakmai elhivatottságának az eredménye, amit pályázati forrásokból hangszerek beszerzésével igyekszünk még inkább élvezhetőbbé és elérhetőbbé tenni.
A cél továbbra sem változott: Sárköz és Bácska tamburás zenei hagyományának autentikus elsajátítása és hiteles bemutatása. A zenekar nemcsak a magyar népzenei anyagot tanulja és muzsikálja, hanem a Bácskában élő nemzetiségek – délszlávok, cigányok – tamburamuzsikáját is.
A repertoár azonban nemcsak a népzenére korlátozódik, a fiúk játszanak tánczenét, slágereket – a közönség igényli, hogy több zenei műfajban is minőségi tamburamuzsikát halljon.
Hogy korszerűek legyünk: ezt manapság piacképességnek hívják, és látva az összetartásukat, az eredményeiket, a tudatosságot és az örömöt, biztosak vagyunk benne, hogy helyes és áldott úton járnak.
Olyan úton, amely mellett nemcsak a közeli ismerősök, hanem Sükösd és térségének közönsége is büszkén, elismerően tapsol.
Budai Zeneházban a Fonóban készült film: https://www.youtube.com/watch?v=Z629Xic7NsI&t=939s
P’ amande: Ahol teremnek a tamburások kisfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=aQL9c-5_abA&t=99s
Táncház-Népzene 2024 CD:
https://www.youtube.com/watch?v=MSDIn__tAB0
Mihálovics Ferenc, a zenekar mentora