A Szentatya személyes védelmét biztosító Svájci Gárda látta vendégül a kiskunmajsai Tomori Pál Katolikus Gimnázium diákjait a Vatikánban július 14-én.
A kadétokkal a turisták elől elzárt területen bejárhattuk a gárda laktanyáját és közben megismerhettük az 500 éves minihadsereg mindennapjait és történelmét, melynek alapítása egészen a XVI. század elejéig nyúlik vissza. Akkoriban a svájciak voltak a legkeresettebb zsoldosok bátorságuk, hűségük, valamint verhetetlen harcmodoruk miatt. Így 1505 szeptemberében, II. Gyula pápa hívására 150 önkéntes indult gyalogosan Luzernből Rómába. – magyarázta gárdista kísérőnk rámutatva a kaszárnya ebédlőjében lévő freskóra.
Ezt követően az épület díszudvarába léptünk, melyet a svájci kantonok zászlói és egy emlékmű díszít, amely az V. Károly serege ellen 1527-ben elszenvedett vereségnek állít emléket. Az akkori 189 gárdista közül csupán 42-en élték túl a harcot, azonban VII. Kelemen pápát sikerült az Angyalvárba menekíteni. Ennek emlékére minden évben a csata évfordulóján teszik le esküjüket az újoncok. Kísérőnk két éve tett esküt a Szentatya védelmére. Mint megtudtuk a Gárda tagjai csak 19 és 30 év közötti, 174 cm-nél magasabb, kötelező katonai szolgálatot teljesített, legalább érettségivel rendelkező, nőtlen, katolikus svájci férfiak lehetnek.
A diákok számára a legérdekesebb látnivalót a fegyvertár jelentette, ahol a katonák páncéljait és különféle fegyvereit is őrzik. A gárdisták díszőrségben alabárdot hordanak, valódi védelmi feladataik miatt azonban pisztollyal vagy géppisztollyal is rendelkeznek. Szolgálatuk minimum két évig tart. A kadétoknak lehetőségük volt kipróbálni az alabárdos díszőrség alaki fogásait is.
Vezetőnktől rákérdeztem a legendára, miszerint a katonák színpompás egyenruháját maga Michelangelo tervezte. Valójában az első gárdisták ruhájáról csak annyit lehet tudni, hogy valószínűleg nem különbözött a korabeli katonákétól. Egyenruhájuk mai formája az 1910-es években alakult ki. Az akkori parancsnok Raffaello freskói alapján rekonstruálta az eredeti viseletet. Az uniformis színei - sárga, kék és piros - az alapító II. Gyula családjának, a Medicieknek címerére utal. A svájci gárdisták eddig fémsisakokat hordtak, ezek azonban alig szellőztek, és nagyon nehéznek bizonyultak, ráadásul a tűző napfényben nagyon gyorsan felmelegedtek. A testőrség ezért úgy döntött, lecseréli a korábbi fejfedőket, és ma már 3D-s nyomtatással készültet hordanak a köznapi szolgálat során. Ennek ellenére a nagy egyházi ünnepeken és az újoncok eskütételének napján a hagyományos fém sisakokat viselik.
Szemlénk végén, emléket hagyva ennek a nem mindennapi látogatásnak a Svájci Gárda zubbonyon hordott felvarróját, az Intézmény számára padig címeres plakettjét hozhattunk haza.
Kullai Attila káplán, iskolalelkész