Pünkösdvasárnap Kalocsán

Ünnepi szentmisét mutatott be Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban 2020. május 31-én, Pünkösd ünnepén a járványügyi szabályok figyelembe vételével. A főpásztor szentbeszédét, ugyancsak a járványügyi helyzetre utalva, azzal a gondolattal kezdte, hogy hazánkban is elkezdték gyártani a lélegeztető gépeket, hogy a betegeket meg tudják menteni a fuldoklás kínjaitól. Valami hasonló párhuzamot lehet vonni a Szentlélek és a lélegeztető gép között. Az emberi testnek szüksége van levegőre, de az emberi léleknek is szüksége van a lelki levegőre, hiszen hamar elfáradunk, elcsüggedünk, célt tévesztettek leszünk. Pünkösd napján eljött az Úr Jézus nagy személyes ajándéka, a Vigasztaló Szentlélek. Jobb volna talán egy igazi jó ügyvédhez hasonlítani, aki pártunkat fogja az élet nagy küzdelmeiben.

Sokkal többről van szó, minthogy az elkeseredett embert a pozitív gondolkodás felé fordítja. A Szentlélek tevékenysége nem egyszerű „keep smiling”, mert az csak a bajok befedése lenne. Jézus vigasztalása a végső nagy célra fordítja a tekintetünket, és másként viseljük el életünk megpróbáltatásait.

Az érsek kitért a napi szentleckére, melyben Pál apostol leírja, hogy magától senki sem mondhatja, hogy Jézus az Úr. Ez valójában a legrövidebb hitvallás. Ha valaki ezt állítja, az állítja a Szentháromságot is. Az Atya és a Fiú közösen küldik a Szentlelket, közös származása van, egy az Atyával és a Fiúval. A köztük lévő személyessé vált isteni szeretet. Ha valakinek a hite megerősödik Jézusban, az Úrban, az kap vigasztalást, mely mindenen át tudja segíteni.

A főpásztor kitért arra, hogy az Egyház születésnapja az ünnep. Akkor a föld minden népéből voltak Jeruzsálemben. Az első pillanattól katolikus az egyház, egyetemes, vagy pontosabban fogalmazva: egyszerre egész. Krisztus titokzatos teste, ahogy Pál mondja. Pál emlékezetében Meninius Agrippa meséje előkerült, mellyel Pál rámutat, hogy az Egyházban a szolgálatok, feladatok különbözők, de a lélek ugyanaz.

Az érsek kifejtette, hogy egy teológusnő megpályázta a lyoni érseki széket. Ez szociológiailag nagyon tetszetős, de az egyház lelkületétől nagyon messze áll. Mindenki szolgálata nagyon fontos, mindenkinek van ajándéka, mely egyedivé teszi őt. Még a szenvedőnek is van feladata, egyszeri és egyedi.

Az Egyház Pünkösdkor kapta a küldetését. Menjen és tegyen tanúságot. Az elmúlt időszakban a járvány alatt az internetes világ sok jót is hozott, de sok furcsasággal is találkoztunk. Ki kell mondani, hogy nem az extraságokon van a lényeg, hanem a hittartalmak komoly átadásán.

Az érsek megemlékezett Prohászka Ottokár püspökről, akinek jelmondata: dum spiro spero, amíg élek, remélek. Ő a tanácsköztársaság és a trianoni diktátum után egy lehangolt helyzetben írt a fegyelem Szentlelkéről. A Szentléleknek nem csak külsődleges extatikus hatásai vannak, hanem ő a fegyelem Szentlelke. Isten imádásában, Isten akaratának a teljesítésében programot kapunk a fegyelem Szentlelkétől.

Veni creator Spiritus – jöjj teremtő Lélek. Ma sokat beszélünk a kreativitásról. Legyen meg bennünk a nyitottság az újdonságra, hiszen az európai embert az újdonság hatása ösztönzi. Ebben nagyon sok jó lehet, hogy fejlődjön a világ, de mindezek tiszteletre méltó muzeális emlékekké válnak. A XX. század eleji autók idejétmúltak, csakúgy, mint a ruhák, mára idejétmúltak lettek. Csak az Isten örökké új! Szent Ágoston mindent megélt és idős korában jött rá: „Örökkön új szépség, de későn szerettelek!”. A Szentlélek újít meg, mert megöregíti az embert a bűn, és megifjítja a kegyelem. Ha valaki bűneitől megszabadul, az lélekben meg tud újulni. A Szentlélek műve ez. Ezért kérjük őt Pünkösdkor: árassza kegyelmét ránk és közösségeinkre.

 

Érseki Hivatal

Fotó: Koprivanacz Kristóf