Papszenteléssel ünnepelték Szent Asztrik érsek ünnepét Kalocsán

Évek óta hagyományosan november 12-én ünnepelték Kalocsán Szent Asztrik első érsek ünnepét. Az ünnepi szentmise keretében Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek lektorrá avatta Farkas Tibor papnövendéket, jelölte a diakonátusra Kullai Attila, valamint Márton Arnold papnövendékeket, és áldozópappá szentelte Stefszki Ferenc diakónust. Az ünnepi szentmisét megtisztelte jelenlétével Snell György esztergom - budapesti segédpüspök, a budapesti Szent István Bazilika plébánosa is, aki az ünnepi szentmisén az érsekkel koncelebrált.

Az érsek beszédének kezdetén az avatandókhoz és a szentelendőhöz fordult és a keresztény, valamint a papi hivatást a korona jelképével kötötte össze. Szent Asztrik érsekről kiemelte, hogy életéről annyit mindenki tud, hogy ő volt az, akit Szent István király elküldött II. Szilveszter pápához, hogy kérjen tőle az ország számára koronát, s azt áldja is meg. A korona az a fejdísz, amely egyes történészek szerint úgy alakult ki, hogy a szertartás keretében felkenték a királyokat, olajat öntöttek a fejükre, s hogy a szemükbe ne csorogjon a drága anyag, szalagot kötöttek a fejükre. Ez a szalag az idők folyamán egyre díszesebb lett, mígnem a királyok jelképe nem lett. A mi európai kultúránkban a teljességet, a megdicsőülést is jelenti. A Szentírásban nemcsak ténylegesen megkoronázott királyokról van szó, hanem kiemelkedik a végső dicsőséges koronának az elnyerése, melyet az örök élettel azonosítunk.

Az érsek a továbbiakban Krisztus főpapságáról elmélkedett. A papság szentsége az örök Főpaphoz, Jézus Krisztushoz köt bennünket, keresztényeket. Az ő királyi ábrázolása a töviskoronás képet mutatja, de a Zsidókhoz írt levélben, - amely Krisztus főpapságát állítja elénk - azt olvassuk, hogy „a halál elfogadásáért a dicsőség és nagyság koronájában részesült, mert Isten irgalmas akaratából mindenkiért megízlelte a halált.” Jézus azáltal, hogy odaadta életét a legteljesebb papi művét, a feláldozást vitte végbe, melynek elővételezése és szüntelen jelenbe hozása maga a szentmise. A megkoronázott Krisztus megígéri mindenkinek az örök élet koronáját, de az apostoli élethez, mint végső cél hozzá tartozik. Szent Pál apostol Timóteusnak legkedvesebb tanítványának testamentumot hagyott. Feladatot bízott rá, mely egybevág Jézus utolsó parancsával, a missziós paranccsal. Hirdetnie kell az igét, nincs mire várni. Az igehirdetés mellett a hűség, a hit megőrzése is elengedhetetlen. Az apostoli élet az örök élet koronáját nyeri el.

Beszéde következő részében az érsek Szent Pál missziós tanítását ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. „Az evangélium továbbadása örök feladatunk” - mondta. Szent Pál tapasztalata az, hogy az emberek nem fogadják ezt mindig jó szívvel. Athén főterén is visszautasították akkor, amikor a leglényegesebb információkat adta át. Jézus maga is megélte ezt a kudarcot. A kenyérszaporításkor elmondott beszédekor, amíg az embereket jóllakatta addig még királlyá is akarták tenni, de amikor szavai hitet követeltek akkor eltávolodtak tőle. Még az apostolok is megtántorultak, de Péter kifejti a nagy hitvallást: „neked örök életet adó igéid vannak.” Ez az evangélium lényege. Sok témáról szólhatunk, hiszen a Szentírás gazdag tárházat ad elénk, de ha kihagyjuk, hogy Krisztus feltámadt és van örök élet, akkor a lényeget hagyjuk ki. Ez a hitet próbáló kijelentés. A hitet meg kell tartani. A pap életében a legnagyobb tragédia, ha elveszíti a hitét. Amikor hitünk van, akkor gyarlóságunk ellenére megmaradunk, és állhatatosan hirdetjük az evangéliumot. A hűség akkor kezdődik, amikor nincs kedvünk hozzá. Végsőkig ki kell tartanunk a hitben – összegezte mondanivalóját a kalocsai érsek.

A szertartás a felolvasói szolgálat kisebb rendjének kiszolgáltatásával, majd a jelöléssel folytatódott. A papságra jelölt diakónus felett az Egyház ősi szokása szerint elénekelték a mindenszentek litániáját, majd a kézrátétel és a felszentelő ima által részesült a nagy kegyelemben. Felöltötte a miseruhát, majd kezét az egyház felszentelő olajával kenték meg, és az érsek átadta a szent nép áldozati adományait is. Az Eucharisztia liturgiájában már áldozópapként koncelebrált és mutatta be a legszentebb áldozatot.

Méltó ünneplése volt az ünnepi szentmise az egyházmegye első érsekének, akinek tiszteleté az egyházmegye a továbbiakban is őrizni és erősíteni akarja.

 

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf