2019. október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén búcsúi Szentmisét mutatott be Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a Szerb határ mentén fekvő Tompán. A Szentmise keretében az érsek kiszolgáltatta a bérmálás szentségét a helyi fiataloknak. A Szentmise kezdetén Geszler Péter esperes-plébános köszöntötte a főpásztort és kérte fel, hogy a templom megújult világítását, valamint a felújított orgonáját áldja meg. A Szentmisén koncelebrált Szabó Ferenc jezsuita teológus, és a környék papjai. Szentbeszédét a főpásztor a húsvéti örömhír szavaival kezdte: „Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk rajta!” Kapisztrán Szent János szavait idézte ezzel, hiszen 1456. július 22-én a nándorfehérvári csata győzelmekor ő így kiáltott fel. Ma is felkiálthatunk a zsoltáros szavával 563 évvel később, hiszen a szentté avatott Kapisztrán János halála napján a neki Szentelt templomban ünnepel a hívő közösség.
A főpásztor az ünnepet a megáldott orgona működéséhez hasonlította, hiszen ahogy az orgonán egy billentyű leütésére több síp szólal meg, úgy ezen az ünnepen Kapisztrán Szent János mellett meg kell emlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, a bérmálásról, és a felújításért is hálát kell adni. A történelem orgonáján az Isten játszik- mondta az érsek. A nándorfehérvári győzelem hosszú időre visszaszorította a terjeszkedő törököt a hódítástól, s mintha ez a győzelem ötszáz év múlva újra éledt volna. Mintha Kapisztrán Szent János lelke lett volna az 56-os magyarokban, hiszen pontosan halála, mennyei születésnapja évfordulóján robbant ki a forradalom Pesten. A főpásztor visszaemlékezett arra, hogy 1956. október 22-én adták elő, - s utána jó sokáig nem - a Nándorfehérvár című oratóriumot, melynek szövegét a liturgikus professzor Radó Polikárp írta, s a kalocsai érsekség ferences papja, Tamási Alajos zenésítette meg. Az érsek Kapisztrán Szent János példájára utalva kiemelte, hogy a szentek nem egyszeri jelenségek, hanem a történelemben élő Krisztus tükrei. Ők akkor, ott azt tették, amit Jézus Krisztus is tett volna.
A főpap beszéde következő részében a bérmálkozókhoz fordult, s beszélt Kapisztrán Szent János életéről. Bírónak készült, majd megtért és a ferences rend hitszónokává lett. Hitvédő prédikációkkal terjesztette a szent hitet több országban. A hitvédelem célja akkor is ma is az, hogy hitünket ne fertőzzék meg a babonaságok, hanem maradjon Krisztus tiszta tanítása. Mára beáramlott hazánkba a keleti világ hite, a babonaság, a misztika, a filozófiák, a gender, és éppen ezért szükséges a felnőtt hiteles keresztény emberek hitvalló élete. Az igaz hitről kell bátran tanúságot tenni. Ezután a főpásztor személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel: Elmesélte, hogy egyszer Bátán kereste a Szent Vér templomot, s az egyik templom mellett egy ott lakó fiatal embert látva megkérdezte, hogy ez katolikus templom-e. Érdekes választ adott: „Vallási kérdésekben nem vagyok kompetens.” A bérmálás a hit tudásával és bátorsággal felvértezve képesít minket, hogy meg merjük vallani Krisztust. A szent életére visszatérve az érsek újra kiemelte szónoki képességeit. Szinte csoda, hogy a megértés nehézségei ellenére – hiszen latinul prédikált – sokakat meg tudott téríteni a személyével, és a hitelességével. Szükség van ma is a bátor tanúságtevőkre. Napjaink nagy problémája, hogy a jók gyávák, de a rosszak bátrak. Szent Pál szavaival kell élnünk: „Krisztus szeretete sürget minket”. Kapisztrán Szent János nagy mesterétől Szent Bernardintól vette az elhíresült monogramot: IHS: Jézus az emberek megváltója. Ő még pajzsára is rátetette ezt. Úgy kell élni, hogy azon látszódjon, hogy számunkra, az életünkben Jézus a megváltó.
Beszéde végén a főpásztor kitért arra, hogy Kapisztrán Szent János írt egy könyvet a papok számára A papság tükre címmel. Ebben leírta, hogy milyennek kell lenni a papnak, de nagy felszólítás is van benne, hogy hiába prédikál a pap, ha az élete nem olyan. Ez mindenkire vonatkozik. Hiába neveznek bárkinek, ha az életünk nem olyan.
A Szentmise végén a főpásztor Véh László tompai polgármester meghívására részt vett a város október 23-ai ünnepségén, melynek keretében elhangzott Kannás Alajos: Kormos kövek című rendkívül nehéz, de lelkiségében kimagasló műve, melyet Véh Panni szavalt el az ünnepségen. A megemlékezés végén az érsek koszorút helyezett el Geszler Péter esperes-plébánossal a nemzeti ünnep, és az 56-os hősök tiszteletére.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Farkas Petra