Bábel Balázs érsek a papsághoz lelkesítő beszédet intézett nagycsütörtök délelőttjén.
Beszéde kezdetén felidézte, hogy a jelenlévő papokat különböző időben, különböző helyeken szentelték fel. Egy azonban közös. A szenteléskor tűz égett mindenki lelkében. Mindenki nagy dolgokat akart véghez vinni, szépet tenni az Istenért, és az Ő országáért. Nagycsütörtökön mindenkinek ünnepelnie kell a szentelése évfordulóját, ezért is jövünk össze ezen a délelőttön. Ezen a napon alapította Jézus az egyházi rend szentségét. El kell olvasnunk Jézus búcsúbeszédét ezen a napon. Fontos, hogy az Úr milyen ajándékot adott, és milyen feladattal bízott meg. Ránk bízta, hogy maradjunk meg a szeretetében. Nem lángoló érzelem szintjén, hanem állandó jelleggel. Szoros kapcsolatban, mint a szőlőtő és a szőlővessző. Róla kell tanúságot tenni a világban még úgy is, hogy üldözni fognak érte. Elküldi Szentlelkét, hogy amikor kérdőre vonnak meg tudjunk válaszolni akár jó, akár rosszindulatú kérdéseket tesznek fel. Jézus imádkozni fog értünk, közbenjár a mennyei Atyánál miértünk és azokért, akik „szavunkra hinni fognak”, vagyis a hívekért. Azon az estén hagyta örökül testét és vérét, hogy bemutassuk a Szentmisét minden nap. Íme hitünk szent titka! – mondjuk minden Szentmisében, s ezen a nagy misztériumon csak álmélkodni tudunk. Az emberi akar nem mindig kitartó, a szép eszmények sokszor kifakulnak. Ezért kell időnként átgondolni, hogy mit ígértünk, és erősítsük meg a fogadalmunkat. Az érsek beszéde következő részében a papi fogadalmak megújításának szövegét idézte fel. Három lényeges kérdés hangzik el. Akarunk-e összefonódni Jézussal és vele azonosulni az életünkben. Megismerés és teljes azonosulás. A cél, amit Szent Pál mondott: „Élek, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” A főpásztor megemlékezett Lukács László piarista atyáról, aki Budapesten reverendában menve egy kisgyerek azt mondta az édesanyjának, hogy „ott a Jézuska bácsi”. Ez a papi példa. Az embereknek Jézus jusson eszébe róla. A második ígéret arról szól, hogy végezzük és folytassuk Jézus megváltói művét. A Szentmise bemutatása belső kötelesség, s egyben ajándék is. Lelkiismereti feladat, ami nem tűr halasztást. Ugyanez áll a betegekre is. Amikor beteghez hívnak, akkor azonnal indulni kell. Legyünk a szenvedő mellett, hogy rendezhesse Istennel élete dolgait. A szentségek kiszolgáltatásával hozzásegítünk embereket az Istenhez vezető úton. Ehhez tartozik az igehirdetés is. „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” Nem könnyű, de csodálatos feladat. Isten igéjét szívből kell hirdetni! Keresni kell a Szentírásban azokat a szavakat, gondolatokat, melyek hozzánk szólnak, mert a hívek meg fogják érezni, hogy szívből tesszük. A harmadik ígéretben azt fogalmazzuk meg, hogy ne az anyagiakért, hanem a lelkek üdvösségéért munkálkodjunk.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf