Nagypéntek Kalocsán

Jézus kereszthalálának órájában Bábel Balázs érsek keresztúti imát vezetett a kalocsai főszékesegyházban. Az elmélkedéseket az öt éve elhunyt egri érsektől Seregély István atyától végezte a főpásztor. Az elmélkedő ima felkészítette a híveket az esti szartartásokra.

3r2  453

rzr  tut

67z5  trr

 

A nagypénteki szertartás a leborulással kezdődött, mely a maga drámaiságával kidomborítja, hogy Jézus keresztje előtt együttérzéssel és hálatelt szívvel mindenkinek le kell borulnia. A főszékesegyházi kórus megható passióéneklése utána főpásztor a nap liturgiájáról elmélkedett. Felidézte egy piarista pap-tanár beszámolóját, melyet néhány nappal ezelőtt hallott. Elvitte a hittanosokat első alkalommal a templomba a hittanról. Voltak köztük néhányan, akik még soha nem jártak templomban. Megdöbbenten látták a feszületet, valamint a Jézus Szíve szobornál Jézus sebeit. Akkor döbbentek rá, hogy Jézus ennyit szenvedett. Ez az élmény volt az első keresztényekben is. Olyan primér ráhatás, mely megdöbbentette őket. Szent Pál apostol is ezzel a megütközéssel találkozott. Ezért írja Korintusban, hogy „a zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki Isten ereje és bölcsessége.” Isten bölcsessége felülmúl mindenen. Isten gyengesége erősebb az emberek erejénél. A pogány világban a bölcsesség volt a meghatározó, a filozófia. Ennek alapján isten nem szenvedhetett és a szenvedésnek sem volt értelme. A zsidók csodákat vártak, mert úgy gondolták akkoriban, hogy a Messiás világi hatalomként jön el közéjük. A történelem azt mutatja, hogy az ember nem rendült meg eléggé Jézus szenvedésén. Az ember ma is úgy gondolja, hogy elég az emberi értelem, a praktikus észjárás ahhoz, hogy a világot igazgatni tudja. Ám az okos és művelt ember olyan háborúban van, amelyről már azt gondoltuk, hogy többé nem fog megismétlődni. Úgy gondoltuk, hogy az ember már nem fog pusztítani, amikor már arra is rájött, hogy a világot is védeni kell. Egy híres színész azt nyilatkozta a napokban, hogy nem volt megváltás, mert akkor az emberek jobbak lennének. de ez a megváltás félreértése. Jézus óva intett a gonoszságtól. Beszélt háborúról, üldözésről, a gonoszság fellépéséről. Még az Egyházról is azt mondja az Úr, hogy benne lesz a konkoly is. De akkor mi a megváltás? Az, hogy a bűneink bocsánatot nyernek. Ha őszintén megbánjuk a bűneinket, akkor Isten irgalmas atyaként hazafogad bennünket. Így a nagy szenvedéseknek és a megpróbáltatásoknak is lesz értelme. Erre tanít Jézus keresztje. Annak is van értelme, aminek a világ nem tudott értelmet adni. Az Ószövetség eljutott addig a megállapításig, melyet Jób mond ki: „ha elfogadjuk a jót Isten kezéből, akkor fogadjuk el a rosszat is.” A pogány világ még Istenellenes érvet is kovácsol abból, hogy van szenvedés és halál. Szerintük, ha volna irgalmas és jóságos Isten, akkor erre nem kerülne sor. Az emberi szenvedés és halál drámáját pusztán ésszel nem érthetjük meg. Jézus tetteivel igazolja, hogy a szenvedésnek is van értelme. Jézus kereszthalálától kezdve más értéket és más igazságot tükröz nekünk a földi létnek sok-sok nehézsége. A Szentírás szerint Jézus három órát szenvedett a kereszten, de már korábban is voltak fájdalmai: tövis, ostor. Nagycsütörtök éjszakájától másnak délutánig komoly szenvedett, mintegy tizenöt órán keresztül. De ez a szenvedés nem fejeződött be. Ő lett az örökkön élő áldozat. Jézus szenvedése azóta is tart. Sőt még feltámadott estén is őrzi a szenvedés nyomait. A szenvedése azért tart ma is, mert azonosítja magát az érte szenvedő hívekkel: szolidaritást vállalt velük. ebben áll az Isten nagy szeretete. A megváltás nem elsősorban kiengesztelés, mint inkább nagy szeretet. Hiszen úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda. Jézus pedig önként adta oda életét. A Szentlélek feltámasztotta őt a sírból ezzel mintegy igazolta őt. A megváltás tehát a Szentháromságos Isten együttműködése. A százados, aki jelen volt a kivégzésen, ő volt a kivezényelt katonák parancsnoka. Amikor látta és hallotta Jézust, tapasztalta a megbocsátását, akkor ki tudta mondani, hogy ő valóban Isten fia volt. Így ő volt az első, aki megvallotta a megváltót. Abban a pillanatban megszületett a pogányokból való Egyház. Az első a pogányok közül, aki hitvallást tett.

Mind találkozunk a szenvedéssel. Akik a háború dúlta helyeken élnek, iszonyú szenvedést élnek át. Nincs más út, mint Krisztus keresztjére tekinteni. A történelem sötét órájában élünk, amikor úgy tűnik, mintha Isten hiányában élnénk. Ám valójában Isten hiánya az ember bűnéből fakad. Az ember hagyta el az Istent, és ezért éppen azt teszi, ami egyre nagyobb szörnyűség és szenvedés. Az imában kell megerősödni és hitvallásunkat minél komolyabban megélni: Jézus valóban Isten fia volt.

werw  4353

e43  4534

456

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf