Advent harmadik vasárnapján, gaudete vasárnapon egyházzenei áhítatot rendeztek a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban, 2019. december 15-én, vasárnap.
A Jubilate leánykart Sapszon Ferenc tanár úr, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tanulóiból álló Jubilate leánykar vezetője vezényelte. A program szerves részét képezte a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye NEK-re való felkészülésének.
A program kezdetén Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek köszöntötte a kórust, valamint a megjelent híveket. A Szentmisét is a főpásztor mutatta be.
Beszédét az örömről való rákérdezéssel kezdte. Van-e olyan öröm, amely nem múlik el? Ilyen maradandó boldogság a földi körülmények között nincs. Az örömmel kapcsolatban is áll Szent Ágoston mondása az időről, miszerint: ha kérdezed, nem tudom, ha nem kérdezed, akkor tudom. Kétségtelen, hogy vannak földi örömök: a barátságnak, a világnak, a szerelemnek, mindennek lehet öröme, amely az embert eltölti, de a félelem tapasztalata is bennünk él, hogy ez el fog múlni, és sajnos el is múlik. Izajás próféta a napi olvasmányban azonban a messze jövőbe tekintve jelzi, hogy akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok visszatérnek a Sionra és öröm lesz az arcukon. A próféta elsődlegesen ugyan a babiloni fogságból való szabadulásra gondolt, de van távlati következménye is. A fogságból megszabadultak, mint mi magyarok is megszabadultunk olya sokszor, mint a harminc évvel ezelőtti rendszerváltásra is gondolva, és örült mindenki, hogy itt a boldogság, de mégsem sikerült teljesen elérni. Az örömet transzponálni kell az üdvösségre, csak akkor találhatunk rá. Az üdvösséget a megváltó, a szabadító hozza el. Jézus neve pedig azt jelenti, hogy Isten megszabadít. Jézus meghirdeti az üdvösséget, megmutatja feltámadt testével, és azt is kinyilvánítja, hogy oda vár bennünket. A megváltó műve, hogy minket elvigyen, vagy visszavigyen az atyai házba. Minden ünnepünk ezen öröm fényében zajlik.
