Nagy ünnepre gyülekeztek a dunaszentbenedeki és környékbeli hívek 2021. július 11-én, hiszen templomuk búcsújának ünnepén az egyházmegye főpásztora Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek az egyházközség új harangját is megszentelte. A község Bács-Kiskun megyében található, a Kalocsai Sárköz északnyugati peremén, a Duna bal partján, a paksi atomerőművel átellenben. A településről a Jókai novellákban olvashatjuk: „Paks alatt nyoma sincs már annak a híres várnak, melyet I. Lajos királyunk adományozott Apostagi Zemplén vitéznek, ki a tatárok elleni harcában életét mentette meg, sem annak az apátságnak, melynek alapító levele a Vatikán levéltárában őriztetik. Vár és kolostor fölött a vizafogók nádsövényei láthatók manapság. Kerülik a veszedelmes helyet a hajósok. Szent-Benedek és Uszód határában két nagy domb van. Várak voltak. A Duna ledöntötte őket, betakarta iszappal. A két falu házai cölöpökre vannak építve. A Duna minden évben végigsöpör rajtuk. Olyankor arra a két dombra menekülnek, s onnan kiabálnak egymáshoz kötekedve: -Úsztok uszódiak! Buktok benedekiek!” Az ünnepi szentmise előtt az érsek megszentelte az új 113 kg-os harangot, mely Szent Benedek tiszteletére készült, s a település templomának dísze lesz. A harang konszekrálásának szertartását követte a Szentmisére való ünnepélyes bevonulás. Az érseket a település polgármestere Vargyas Mihály köszöntötte, valamint a hittanosok és a házigazda Pata Jenő Gábor plébános. A köszöntőkben megemlékeztek a főpásztor pappá szentelésének negyvenedik évfordulójáról is.
A főpásztor szentbeszédében Szent Benedek ünnepléséről szólt. Elmondta, hogy kétszer is benne van Benedek apát az egyház kalendáriumában: márciusban a nagyböjti időben visszafogott módon történik, de a II. vatikáni zsinat óta július 11-én is felragyog ünnepe, hiszen ő Európa fővédőszentje, és a nyugati szerzetesség atyja. Még akkor élt, amikor a mai Európa még nem létezett. Recsegett ropogott a Római Birodalom. Valami új volt születőben, zajlottak a barbár támadások. Úgy tűnt, hogy a kialakult kultúra a múlté lesz. Vége mindennek. De Benedek szerzetesrendével átmentő lett, hiszen megőrizte a kereszténység tanítását, de a klasszikus római és görög műveltséget is. A kolostorokban, ahol írták, másolták a műveket, - és körmükre égett közben a gyertya - a csendes, alázatos szerzetesek megvetették Európa alapját.
Az érsek kitért rá, hogy Szent Benedek idei ünnepe, valamint a harangszentelés összekapcsolódik. A harangot Isten dicsőségére és Szent Benedek tiszteletére öntöttük. Régen ráírtak egy latin mondatot is: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango!” Hívom az élőket, siratom a holtakat, a felhőket oszlatom! Ennek a mondatnak megvan saját korunkban is a lényege. A harangszó nem azért van, hogy az időt jelezze, hanem imádságra hív. Szent Benedek rendje volt az, aki megvalósította a rendszeres imádságot és a munkát. Benedek az igazi „ora et labora!” Imádkozzál és dolgozzál! Ő előírta a szerzeteseknek, hogy az ima mellett munkát végezzenek. Az ókorban egy bizonyos szint fölött kétkezi munkát nem végeztek. Benedek azonban fontosnak tartotta, hogy példát kell adni, és kétkezi munkát is kell végezni. Mindenki tapasztalja, hogy ma milyen nehéz mestereket találni. Fontos hát, hogy mindenki megbecsülje a kétkezi munkát, és munkást egyaránt. Az érsek beszédében a viharok szétoszlatásának képéről is beszélt. Viharok nem csak a természetben vannak, hanem a való életben is. A monostorban élő szerzetesek nyugalmukkal és stabilitásukkal adtak példát. A harang oszlatja a felhőket, de vannak társadalmi viharok is, melyek nyugtalanságot okoznak. A felgyorsult világban egyre több a nyugtalanság az emberekben. Régen árvíz és tűz esetén félreverték a harangokat. Ez jelezte a veszély közeledtét. Ma ugyancsak veszélyt látunk. Értékvesztettséget, széthúzást, erőszakot. Vissza kell térni oda, ahonnan Benedek elindult. Regulájában ezt írja a szent: „Keljünk fel végre valahára a Szentírás serkentő szavára.” Az érsek Rod Dreher az amerikai konzervatív gondolataival folytatta elmélkedését, melyet „Szent Bendek válaszútján” című könyvében írt meg. Az író arra a megállapításra jut, hogy ha nem térünk vissza az evangélium útjára, akkor végünk van. A Szent Benedek válaszútján cím pedig arra utal, hogy a ma keresztényeinek dönteni kell. Vállalni kell a kellemetlenséget, az értékek megélését, sőt még az üldözéseket is. A harang szavára fel kell ébredni az álmunkból. Az érsek még egy irodalmi példát említett meg beszédében. Goethe Faustja öngyilkos akart lenni. Minden a tudásra alapozott, de nem találta mert kevés az értelem a végcélhoz, hiszen a tudás sok gonoszságra is felhasználható. Kiábrándul. Kiönti a mérget, hogy megissza és véget vet a szenvedésnek. Ekkor beszűrődik a szobába a nagyszombati feltámadás harangjának szava, melynek hatására letesz az önpusztításról. A harang a remény szavát szólaltatta meg akkor is, de mindig amikor a halottakat siratja. Van örök élet, van feltámadás, van irgalom. A főpásztor beszéde végén felszólította a hallgatóságot Szent Benedek szavaival, melyet a Regulában második mottóként fogalmaz meg: „Krisztus szeretete elé, semmit ne helyezz!” Ez a megoldás személyes életünk, és közösségeink életének sikerére is. Az ünnepi Szentmisét követően a résztvevők közös beszélgetésen és szeretetvendégségen vettek részt.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf