Ünnepi Szentmisét mutatott be Bábel Balázs érsek a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban pünkösd főünnepén, melynek keretében a bérmálás szentségét szolgáltatta ki 54 fiatalnak.
A főpásztor beszédének kezdetén megjegyezte, hogy az év folyamán nagyon sok világnapot ismerünk és ülünk meg. A sok világnap közül mégsem jutott eszébe senkinek, hogy a lelki egészségnek és megújulásnak is legyen világnapja, s ha lenne ilyen, akkor azt pünkösdkor kellene ünnepelni. Az érsek elmélkedett a Szentlélekről, aki lelkünknek lelke, s aki meg tudja újítani az egyes embert, s az egész világot. Érdekes, hogy a szavak is mi mindent mondanak. Lelkes ember, vagy lelketlen ember. Homlokegyenest mást jelent, már egy világ választja el a két embert egymástól. A lélek által válunk valamilyenné. A léleknek tartjuk a személyiségünk központját. A lélek egyik megnyilvánulása az értelem. A cél az lenne, ha az ember belülről lenne kormányozható. A pedagógiának az a legmagasabb foka, ha olyan tanítványokat tud nevelni, hogy amikor már nincs közöttük a nevelő fegyelmező tekintete, akkor is a kellő módon tudnak viselkedni, mert a lelkük átvette az igazságokat, melyeket adtak nekik. A mai napon kérjük a Szentlelket, hogy hasson a mi lelkünkre is úgy, ahogy az első pünkösdön történt a tanítványokkal. Előtte féltek, azon tanakodtak, hogy ki a nagyobb, majd gyökerében megváltoztak. Az elköteleződésnek megfelelően mentek a világ nehézségei felé. A Szentlélek innentől eszükbe juttatta mindazt, amit válaszolniuk kell. A Szentlélek által belső átalakuláson mentek keresztül. Ezt kérjük pünkösd ünnepén és a bérmálás alkalmával.
Az érsek elmélkedésében kitért arra, hogy az emberi test feltartóztathatatlanul öregszik, a biológiai szervezete egyre idősebb, de nem így a lélek. A lélek idős korban is meg tud újulni, bár fiatal korban is meg tud öregedni. A főpásztor felidézte a 33 éves Arany Jánost, aki úgy fogalmaz: „hová lettél, hová levél lelkem ifjúsága”. A lélek meg tud újulni és meg tud öregedni. Szent Ágostonnál olvashatjuk: „Megöregít a bűn, de megifjít a kegyelem.”
A főpásztor beszédében az Egyház történetére tért ki. Kiemelte, hogy a Szentlélek mindig az Egyházzal volt, hiszen a nagy válságokból is meg tud újulni. Felidézte XIII. Leó pápa alakját, aki, amikor megnyitotta a vatikáni levéltárat, akkor a tanácsadói figyelmeztették, hogy ki fognak derülni a korábbi hibák és bűnök. A pápa akkor kifejezte, hogy ez is az Egyház isteni eredetének bizonyítéka. A nehézségek ellenére meg tudott mindig újulni. A Szentlélek erőt tud erőt önteni belé, és erőt tud önteni belénk is. A „reménység Istene töltsön el minket”. A Szentlélek nevéről elmélkedve az érsek elmondta, hogy a görög szó vigasztalót jelent. Olyan védő, aki mindig a javunkat akarja, és a legjobbat akarja kihozni az adott helyzetekből. Az első keresztények a Szentlélekkel találkozva kaptak olyan lelki indíttatást, ami tovább vitte őket lelki és földrajzi értelemben egyaránt. Élethosszig tartó erőt kaptak a Lélektől. Ezt kell kérni életünkre pünkösd ünnepén az ima szavával: Jöjj Szentlélek Úristen! Az érsek beszédét az ősi zsoltár szavával fejezte be: „Kiárasztod Lelkedet és minden életre kél, és megújítod a Föld színét!”
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf