Boldog Özséb ünnepe Pálosszentkúton

Boldog Özséb és Árpád-házi Szent Margit halálának 750. évfordulójára emlékezve mutatott be ünnepi szentmisét Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Petőfiszállás-Pálosszentkúton. Az ünnepen a pálos atyák koncelebráltak, s a környék hívei megtöltötték a kegytemplomot. A főpásztor beszédét Boldog Özséb korának ismertetésével kezdte. Elmondta, hogy a magyar nemzet történetében az egyik legnagyobb csapás volt a tatárjárás volt a XIII. században. Egyes krónikák szerint a magyarok állama akkor megszűnt. A jelenlegi kalocsai érsekség területének tája teljesen elnéptelenedett. Néhány eldugott részen tudtak megmenekülni az emberek, illetve a Dunántúlon, a Felvidéken, és Erdély egyes részein. Rogerius nagyváradi kanonok a siralmas énekében megírta a tatárjárás történetét. Leírta, hogy a magyarok a tatárjárást megelőző időkben nagyon sok bűnt követtek el. Beszámol arról, hogy nem csoda, hogy „leverettettünk”. A tragikus történelmi tapasztalat után IV. Béla megkezdte az országépítést, és még leányát, Margitot is felajánlotta a nemzet megmeneküléséért. Ebben az időszakban történt, hogy a jó nevű esztergomi kanonok Özséb eldöntötte, hogy a Pilisbe fog vonulni társakkal együtt. Nem saját maga lelki igényeit akarta kielégíteni, hanem vezekelni akart a magyar népért életét felajánlva. Kettőjüket, Szent Margit és Boldog Özséb életét elfogadta az Isten jó illatú áldozatul. Érdekes, hogy egy évben haltak meg, éppen 750 esztendeje. A történelmi beszámoló után az érsek arra fordította a figyelmet, hogy a mai időkben mi lehet Boldog Özséb és Margit üzenete. Az első válasz, melyet fel kell ismerni, hogy Istent minden körülmények között szeretni kell. A megpróbáltatás nem lehet ok, hogy valaki elforduljon az Istentől. Jézus Krisztus szenvedése is próbatétel volt. A legnagyobb szeretettel fordult az Atyához, nem zúgolódott a félelem ellenére, és mégis vállalta a keresztet. Nem szenvedni jött ő sem. A kereszténység nem hirdet mazochista elméleteket. Léteznek a világban fakírok, akik szenvedéssel kiváltják az emberek csodálatát, de a kereszténység nem ilyen. A vezeklést is titkon szokták végezni azok, akik Isten iránti szeretetből, engesztelésből végzik. Ha ezzel hivalkodnának, már nem is lenne értelme. Boldog Özséb életéből látszik, hogy a szenvedésben, megpróbáltatásban sem hagyta el az Urat. A szenvedésben Isten nem hagy el bennünket, legfeljebb megengedi a próbatételt. A „ne vigy minket a kísértésbe” kérést is így kell érteni: ne engedd Urunk, hogy a kísértésben elforduljunk tőled.

Özséb és Margit életpéldáját tovább ismertetve a főpásztor kiemelte, hogy vállalták a vezeklő életformát. A mai ember számára pedig ez életidegen. A fogyasztói társadalom fő mottója: „kényeztesd magad”. A pihenésre szükségünk van, a gyógyulásra nagyon fontos, de a kényeztetés nem a Krisztust követők életformája. Az a nemzedék, aki kényezteti magát, az semmilyen ideálért, eszményért nem tud kitartani. Annak a nemzedéknek ott van a hazája, ahol jobban él, ahol többet fizetnek, ahol kényelmesebb az élet. Nem kell keresni az élet nehézségeit, de meghátrálni nem szabad.

A következő példaként az érsek bemutatta, hogy Özséb és Margit élete felszólít az erények követésére. Ez is életidegen a mai ember számára. A mai materializmus lényege, hogy együnk, igyunk úgy is meghalunk. „Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen és halj meg fiatalon!” – mondta egy híresség élete mottójául. Az életét megvizsgálva viszont kiderül, hogy kábítószer-túladagolásban halt meg és botrányos dolgai voltak. Ilyen eszményt nem lehet a fiatalok elé állítani. Megmaradó eszményekre van szükség, olyanra, akinek van mondanivalója száz év múlva is.

A XIII. század szentjeinek érdemeit összegezve a szónok kifejtette, hogy Margit és Özséb a magyarságért ajánlották életüket. Ha nem lettek volna ilyen szentjeink, akkor széthullottunk volna. Magyarságunk ma is komoly bajokat él át. A gazdasági mutatók növekedésének természetesen örülünk, de ha ezzel szemben elfogy a nemzet, s az ifjúságot nem tudjuk tisztességes emberi értékekre és istenhitre nevelni, akkor nagy baj van. A bajban pedig szükség van az ima és a cselekvés hatalmára, hiszen jóra fordítani csak példaadással és imádsággal lehet. Erre tanítanak bennünket Boldog Özséb és Margit.

 

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Szabó Sándor