Kalocsán a Nagyboldogasszony Főszékesegyházban éjféli ünnepi Szentmisét mutatott be Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek. A főpásztorral koncelebráltak a város papjai. A hívek zsúfolásig megtöltötték a székesegyházat.
Beszédét személyes élménnyel kezdte a főpap. Egy fiatalember fordult hozzá, hogy abban az esetben, ha nem hívő barátaival beszél, akkor mit mondjon, milyen érvet használjon, ahhoz, hogy azonnal elfogadják az istenhitet, és megtérjenek. Ha valakit ilyen könnyen „sarokba lehetne szorítani”, akkor egyrészt Isten nem adna szabadságot nekünk, nem lenne hozzánk szeretettel és túl „hasznos” lenne ahhoz, hogy Isten legyen.
„Az Úr jelei nem a mi logikánk szerintiek” – folytatta az érsek a születés történésének magyarázatát. A jel, amit ezen az ünnepen találtak, teljesen hétköznapi. Kisdedet találnak. Minek a jele? A Messiás érkezésének. A régi korok sokkal érzékenyebbek voltak a jelekre, mint a mai kizárólag racionálisan gondolkodó ember. A régi korok emberei sokat gondolkodtak, elmélkedtek. Ehhez volt nagy segítség a „Biblia pauperum”, mely egyszerre volt teológia, művészet, sőt költészet is. A történelem során sokféle formában festették meg a betlehemi jelenetet; belevitték a maguk korát, a saját gondolataikat, de mindig megjelent a mély hit tartalma. Lorenzo Loretto, reneszánsz festő „Imádás” című képe úgy ábrázolja a betlehemi történetet, hogy a pásztorok visznek magukkal egy bárányt, egész közel állnak Jézushoz, s a gyermek simogatja a bárány fejét. A festő már hitében belelátta, hogy a kisded lesz az a Bárány, akire János rámutat: Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
A régi korok hitéről elmélkedve a főpásztor kifejtette, hogy régen a szavakon is elgondolkodtak, hiszen a Betlehem szó a népi etimológia szerint annyit jelent: „a kenyér háza”. Szent Ágoston rávilágít, hogy az etetőben, a jászolban, megjelenik az örök élet kenyere. Amikor az Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, akkor fontos, hogy együtt lássuk a megtestesülés misztériumát, és az élet kenyerének titkát. Az emberi élet az örök élet kenyere nélkül nagyon torzó lenne, „sziszifuszi” küzdelem, amelynek alkonyán visszatekintenénk, hogy mire is volt mindez. Ha nincs örök élet, akkor megsemmisítő érzésünk van, hiszen a küzdelmeknek semmi értelme, ha az elmúlással a semmi következnék.
„Karácsony ünnepéhez sok minden hozzákapcsolódott, az ember inkulturálttá tette, belevitte a maga gondolkodásába, életformájába” - folytatta a főpap. A gond akkor kezdődik, amikor ez elüzletiesedik. A karácsony pedig üzenet, és nem üzlet! A szeretet sem lehet az. Sokszor nagyszülők mindenért fizetnek az unokáknak, és így teszik az üzleties, hiteltelen világ gyermekeivé, forrásává őket. Isten ingyenesen, és előbb szeretett bennünket!
A karácsonynak állandósult üzenete van: minden templom, ahol bemutatják a Szentmisét betlehemmé válhat; megélhetjük a csodát, Jézus Krisztus közénk jön szeretetével, és azzal az üzenettel, hogy Isten vissza akar vinni az atyai házba. Most, mint a betlehemi pásztorok a hálát dicsőítésre kell, hogy váltsuk. A jó hír, amit Jézus hozott, nem válik remittendává, mint a tegnapi újság: örök érvényű. A nagy cél az örök élet, melyet mindannyian várunk és vágyunk, hogy az Úr szeretete által eljutunk országába a szeretet urának, aki értünk emberré lett.
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf